In memoriam Bánházi Ford
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserû bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul Le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, ITT legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
In memoriam Farah Arkanum (Lulu)
Emlékezünk Gazdagpataki Melitta
A SZÍVÁRVÁNYHÍD
Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd,
mely csodás színekkel ragyogóan ível földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak,
friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek.
Örök a tavasz, nem esik a hó. Van bőséggel ennivaló,
mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő.
Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül
Az agg, megtört állatok itt lesznek újra fiatalok,
újra épek a megcsonkultak és egész nap csak játszadoznak.
Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit.
Hisz egy hiányzik csak neki: Nincs itt vele, ki szereti;
hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja: - orra tágul, füle feláll;
lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd, megjött a gazdi!-
S hogy megérzett és meglátott, hozzád rohan a barátod,
felkapod kitárt karodba, csókolgatod újra meg újra,
belenézel hűséges szemébe, és indultok.
Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt mentek át,
és ez lesz nektek az igazi Mennyország.
Alan Novak
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
